Az emlékek bizonytalan dolgok.
Volt egyszer két barátnő az egyiket úgy hívták Leila a másikat meg úgy ,hogy Liza . Már az általános iskola óta ismerték egymást jó barátnők voltak. Egyik nap Leila megemlített egy képet ami a volt általános iskolájukban volt a falra akasztva. A kedvenc rajztanáruk készítette. Az a kép mind kettejüknek tetszett és Leila elkezdte boldogan mesélni mennyire tetszett neki és bár nagyon régen látták nem felejtette el azt a szép vöröslő naplementés tájat és a kislány arany sárga ruháját. Mi közbe mesélte Liza hirtelen közbe vágott és bele fojtotta Leilába a szót " de hát a kislánynak ugyanolyan vörös ruhája volt mint a naplemente emlékszem" Liza és Leila is még finoman próbálták meg győzni a másikat. " De hidd el sárga volt a ruhája ebben biztos vagyok! .. Nem rosszul hiszed vörös volt miért nem érted?" majd egyre és egyre ingerültebben. Nagyon fontos volt nekik az a kép és ezért egyik se akart engedni a saját igazából. Majd egy kis idő múlva már veszekedtek egyre durvább szavakkal dobálóztak majd Liza hirtelen felpofozta Leilát.
Leila mérges lett hogy tehetett ilyet Liza pedig barátnők ..majd ő is vissza ütött és azt mondta " Bolond vagy és makacs!! De mivel nem hiszel nekem csak hajtod a hazugságaid menjünk el megnézni a képet hogy mi magunk meg győződhessünk meg róla!!" ..Liza bele egyezett. Elmentek abba a régi általános iskolába bementek és megkeresték a képet. Mikor megtalálták nagyon meglepődtek. Egy jó darabig csak álltak csendben a kép előtt. Liza és Leila is rosszul érezte magát , hogy képes volt bántani a barátját akit annyira szeret de már nem tudtak úgy nézni a másikra mert a bizalom amit eddig a másik iránt tápláltak meg gyengült tudván hogy a másik képes egy ekkora semmiségért így összeveszni vele és ugyanez okból saját magukra is mérgesek voltak. Megfogták egymás kezét majd Leila azt felelte " Ne haragudj. Az elmosódott emlékeim megzavartak és eltakarták azt ami igazán fontos nekem! Nem láttam tőle tisztán a jelent." Liza nagyon meghatódott és sírva fakadt mert ő is ugyanezt érezte tudta hogy ő is elvakultan ragaszkodott egy buta emlékhez és közben majdnem elveszítette a legfontosabb embert az életében. Leila megölelte és megígérték egymásnak hogy soha többé nem engedik hogy a múlt eltakarja előlük a jelent és hogy többé nem jönnek ide vissza. Egy utolsó pillantást vetettek a szeretett képükre majd kézen fogva szépen elsétáltak. maguk mögött hagyták a régi általános iskolát és benne azt a fekete fehér képet amit annyira szerettek :)