Magány.
Mindenki halad egy úton .. talán így tudom a legjobban kifejezni azt , hogy az emberek minden nap önálló döntéseket hoznak sokszor függetlenül másoktól.S csak ritkán képesek belegondolni ,hogy is fognak döntéseik a jövőben hatni ..nem látnak az orruknál meszebb.Pedig minden olyan döntés melynek középpontjában saját magunk állunk egy kicsit magányossá tesz.Hiszen ezek a döntések senkihez nem kapcsolódnak csak hozzánk.Akaratlanul is hozunk ilyen döntéseket rengeteget.Igy hát senkit nem láncolhatunk örökre magunkhoz mert a saját és a másik döntései még ha egy picit is de ellöknek minket.Szomorú.Senkivel nem válhatunk eggyé.... nem kérhetjük ,hogy örökké legyen velünk mert az olyan mintha egy kis kalitkába zárnánk aminek a kulcsa mi vagyunk.Néány arc amit felidézünk enyhítenek a gyötrelmen de ezek elöbb utóbb csak erősíteni fogják bennünk azt az érzelmet amit nem rég még gyógyított.